Zrk Mnx2-D9:

PKSO405-297 – hevenyészett fordítás

(ufós)

Az orki technológiának köszönhetően
- egy interszoláris navigálórendszert

se tudnak összerakni rendesen -

belekeveredtem a dimenziókba,
és leszálltam ezen a paragalaktikus bolygón.

A Tejútrendszer széléhez tapadva
alig, hogy látszik, épp, hogy szendereg
- albedo 0.39 -,
erről egy Vangelis nevezetű egy egész zeneművet komponált.
Nekem mellesleg sérti a hallóizém.

Más ellenszenves dolgaik is vannak,
például elém jöttek villogó bigyókkal,
de a plafon, hogy a hetvenes évek végén
űrképregényt raktak a gyerekfogkrémbe,
hogy a gonosz Kork megtámadta Blendit.

Kork persze nagyon felhúzta magát,
intergalaktikus háborút tervezett,
mondtam neki, ezek nagyon buta népek,
a Kiskapu, csillagkapu nótát se ismerik, hát ne bántsa őket.
De mégis csak neki volt igaza, ez azóta is rág.

Meg aztán csináltak filmeket,
amikben cirtomfacsarókon röpködünk,
valami fikusz vagy mi a kapcsolat,

az ujjunk világít, és úgy beszélgetünk, hogy nanu-nanu.
És mégis kétségbeestek Új-Mexikóban.

Ami azt illeti, én is kétségbe estem, no meg csapdába,
pedig tudtam, hogy mit kell elkerülnöm:
otthon minden óvodában megvan a makett
a kilenc bolygóról, a harmadikon egy piros figyelmeztető jel,
egy fénykép Spielbergről, és az Egyesült Államok mindenkori elnökéről.