nincs kezdete a keresésnek és véget nem ér a keresés

nincs formája a keresésnek és csupa alak a keresés

menj ember kíméld magad

hagyd mind a jelenéseket

ne nézz se kőre se mélyre se kötélhídra

csak menj

fordulj el jobban még erősebben

vidd a vizet és vidd a húst

ne várd hogy bezáródjanak a sebszélek

és elsimuljanak a hegek

összeforrottál

vérfriss szavakat keresel valld be

a test oxigéndús kifejezéseit

távol a kesergés megpangott vizétől

zsebedből titkos szeretők kavicsai peregnek

elfordítod magad a lelkifurdalás ormától

rohansz lefelé mezítláb lobogó hajjal

mint akire nem fenekedik az éjszaka

menj ember te menj te indulj

ne az idő és a tér távolaiba de messzebb

túl az emberész mindenségközepén

a felfoghatatlanba ahonnan jöttél

menj át a hét kapun

vonulj felszegett fejjel büszke és boldog

végjátéka a teremtésnek

te mennyei kreatúra te elhagyhatatlan