nem tagadhatom meg szemeimet

redőzött délutánok függönyeinél

létformák szakadatlan árama és

szigorú regulák között ha egyszer

nyitva maradtak nagy vihar idején

káprázva a sűrű villámlástól

menekülés közben gyorsan átvágni

látóidegek rostjait elzárni a csapokat

szilánkokra törni a pálcikák buzgó

tenni akarását úgy nézni fölfelé

hogy kiégett retina legyen az ára

vagy hollóvájta áldott örök sötét

a változás bizarr performansza

elfeslik a türelem vákuumrózsája

csonttövis szorul a homokórába

szembogarak őrült nászrepülése

csarnokvízi regatta a padló alatti

rejtekhelyen laminált ölelkezések

közeleg a fecsegés napja lakatlan

térhálóban vergődő egykor igazi

ma szárnyatlan kísértés ostroma

látótávol kivédhetetlen reflexiók

szükségszerű önvédelmi vakság

de nem tagadom meg szemeimet