vinnéd tenyéren akár

mutatva az utat mit sose járt

fönt a megmásíthatatlan kéket

a kettő között magyaráznál

elmúlásról meg az örökkévalóság

igazságairól mert megérné látni

egy évszakváltás tökéletességét

lassan porladó mészkőhegyeket

csírát a magban szelet a vetésben

lehetne összetört madárkalitka

pad alatt kucorgó kóbor állat

vagy elenyésző zajból bontakozó

csönd hol otthonosan mozogsz akár

a nepáli serpa oxigénpalack nélkül

és újra a vonzás alaptörvényei

axiómák a rendről bach bonyolult

matematikai képletei fehér-feketében

mahler színei és kassák megunhatatlan

világrendszere versek a tóban a parton

és az énekmondók tűzszemeiben

éghetne ház vagy gyertya a házban

oldalad szúrna zihálnál az igyekezettől

vihetnéd mégis hiába mert

a halat vissza kell engedni a vízbe