Nyugalom tengere
2012.05.06. 14:25
hirtelen lett csönd
abbamaradtak a párbeszédek
és mintha szégyellné (magát)
a cenzor fülét hegyezve ül
semmi
zsibog a bőr eszi ezt a korán jött nyarat
jóllakik a nappal
nem éhes nem borzong nem lamentál
a szív csak a vérrel törődik és az áramokkal
visszhangzanak a barlangos testek
még nem tágul a tüdő
szaporán s aprókat adagol
nehogy mégis csak visszavonulót
fújjanak a szelek s felkészületlenül
érje a cserbenhagyásos fulladás
örülni a nyugalomnak délen
északot épp tudomásul venni vagy még tovább
ahogy elmozdulnak a különálló részek
mégis valahogy életben maradni
a becsapódás utáni évezredben
nem lehetetlen ez a zajtalan
különleges módja a csitulásnak
csak szokatlan annyi hektikus nap után
a nincs üressége átlényegül és talán
marad ha a mozdulatlanság szűnik
beyondon túli univerzális mantra szól
fáradhatatlan zenék közé ékelt nevek
keringnek mostantól minden égen
s a fenti szárazulatokon mare tranquillitatis
szuperhold után tizennégy óra huszonöt
|