duplafenekű bőröndbe csomagolta magát az idő
odafeküdt két napja kidobált reklámújságok mellé
ezért nincs szíve senkinek összeszedni a szemetet

kiszolgáltatott szitakötők vergődnek a villamossínen
víz nélkül nád nélkül egymás nélkül mit is keresnek
imágólétük végső szakaszában valami őrületre vágyva

szagoktól megriadt augusztusi esték delirálnak
idegen hónaljak alatt eltöltött nyárról és tömegesen
hullanak alá az elektromos rovarirtók közelében

ez nem az a bolygó ahol reggelente felkel a nap
éppen csak világos lesz odakint léttorna indul három és
csupán a verkli ugyanaz majom ül a tetején

sejtszinten éhezem de megszokom a guargumi ízét