milyen szép ez a haldokló bolygó

az őrületek szerelmi csatározások

a hűtlenség viharfelhői a halál vad tornádói

nem is látszanak innen

csak az óceánokban elmerült csend

csak a planéta örök dervistánca az űrben

lássátok ahonnan én

neki mindegy nő-e rajta erdő
élnek-e ehető halak a tengerben
hát zavarná a földet ha lassabban forogna
jégsapkáit felinná az idő 
felszínét gyilkos sugárzások érnék
stroncium-folyók futnának a kanyonok mélyén
messziről szép lenne úgy is

és mindegy minden élhető vidék
egyre megy hideg vagy kőzetolvasztó hőség
vulkánok izzón hömpölygő magmafolyama
talán a dervistánc is mindegy vagy a napszél
túl kicsi az univerzumban a hiúsághoz
játszik a föld aztán majd felnő és abbahagyja 
nélkületek is be fogja fejezni