fű-fa-virág-tó-tenger-ember-állat

beleöregszik a rettenet nyárba

ráncosra húzza szemét a naptól

loboncos aranyvessző porvihar

elterül vízszintesen és vastagon

izzó tetők alatt a hőség légszomj

pokolba a valósággal elalgásodott

sercintésekkel vízköves vállakkal

kiszárad a nyelv és semmi nem

mossa le a felelőtlenséget negyvenöt

fokban hajlik a pályamunkás meg a sín

klimatizált vonatok alatt késlekedés

menetrend szerint menekülési terv

csupa szaggatott vonal lehetséges

vágási felület leszakadás mihamarabb

el innen másik földrész másik nyár

másik bolygó türelmesebb évszakok

természetibb népek talán borneó már

nem haza az erdő csak kivágandó fa

mások házának gerendái kisebesedik

a folyók háta bevarasodnak a vizek

nem az én életem hímzi pólóra nyolc

évesen khadim egy indiai varroda

alagsorában ott kezdődik és ghána

szeméttelepein végzi megyünk már

megyünk talán az utolsó viselhetetlen

nyárral ugyanoda egyszerre mindannyian