zsilipek nyílnak fölfelé hold

fehér tejét issza árva éjszaka

kis kerek kavicsait szokásból

görgeti az üres anyaégen egy

bolygó egy csillag egy ember

gurulnak kelettől nyugatig és

vissza igen vissza valaminek

holnap is történnie kell nincs

új nincs másik csak monoton

ismétlődése ugyanannak száz

ezer millió reggel és legalább

ugyanannyi este kíméletlenül

hosszú naplementék kínosan

lassú hajnalok bármilyen nap

dátumvonalon túl vagy innen

az idő múlása ereszkedő mell

savós szem halványuló delej

maga mellé táncol szimultán

mozdul mindkét oldalon még

jöhet valami egész rendkívüli

váratlan remény fölötti reggel

esti találkozás és érkezik egy

könnyed szép gyilkos gyors

és elegáns mint isadora sálja