valami könnyűt derűset

elvégre nyár van elvégrenyár

szabadság édes feltámadás

lenge reggelek zsenge zöldek

ánizsos esték és könnyű borok

nem a méregerős ital és a vitriolos

szócsaták ideje pohár rosé a világ

– egy pohár –

hunyorgok őrülten cikázunk

a fecskék is valamiért színfeketében

egyszerre megértem mit akarok

viszontszeretni

nem öltözöm és nem vetkőzöm

senkinek csak kibújok a földből

se pántok se szíjak se szorítás

relatív szabadság elvégrenyár

ki nem mondom a nevét ezen ne

múljon ha kell feltámasztom a

kiszáradt fákat minden idő előtt

lehullott barackot elvetélt álmot

szélvédőn összezúzott madarat

visszaimádkozom az életbe

mindent a helyére ne csorbuljon

a tökéletesség csak én is hadd

indulhassak

el

végre

nyár van