láttam ahogy átlapozod a nem fontos részeket

miért nem jegyeztem meg akkor sokkal jobban

miért nem bukkant fel hamarabb vagy többször

a kútból hová az érdektelenebb dolgok merültek

hogy is vegyülhettek közéjük a túlélés fortélyai

átlapozom a szerdát át minden homályos ablakot

elszáradt lehullott növényi részeket a szűrőállomás

röntgenkészülékét hisz önként átvilágítom magam

törzsi verseket falok csupasz kenyérrel kőpenge

szavak sugarazzák a modernség civilizált tumorát

lehet-e üreglakóként élni egy árammal pettyegetett

mandalavilágban okostelefonok vizsla szemei előtt

már kevesek a fülek egymás beszédéhez és a szent

könyvek a megmaradáshoz de tudjuk-e mit kívánnak

tőlünk az ősök és mit akarunk mi magunk magunktól

hogyan lehetne minden elvárásnak egyszerre megfelelni

nem volnánk egészen megkeseredettek de a hajtások is

körbefojtják egymást az emberiség ősi varázsdalai nélkül

öklendezésig lelakott házak világítanak az éjszakának

ma este lekapcsolom a lámpát hogy biztosan ide találjon