az idő ami semmissé tesz s aminek korlátait

kitapogattam nem egyszer rosszul záródik

varasodjatok emlékek a hegek már viselhető

esztétikai hibák lesznek bár sokkal durvábbak a

szeplőimnél

sebtében felvázolt vaktérkép tetoválás a hit hogy

van kifelé a hegy gyomrából az alagúton át csak

ki kell bírni a levegőtlenséget elfelejteni a fölébe

tornyosuló tömeget nem törődni se nyomással se

szorongással

de nem minden működik algoritmus szerint

halomban állnak sutba dobott tapasztalatok

művi úton előállított bölcseletek eladatlan

kötetek a szekrény aljában csupa felesleges

úri kacat

már mindent feltúrtam a szabadságért volt

egy dobozzal vész esetére most rumli van

menekülési kényszer és magyarázkodás

pedig csak kevés kellene hogy indok nélkül

cselekedhessek

bármimet szétszedhessem és összerakhassam

bárhogyan ami létezik véletlen konstrukció

megfelelhet egy hirtelen feltalált szabálynak

de jaj nekem ha nem tudom boldogabbra

mint volt