hatalmas ez a folyó többmilliárd születés

magzatvize hömpölyög mióta világ a világ

csupán magáért úgy szolga ahogy uralkodó

hol zöld hol zavaros-vörös hol szürke matt

eleve elrendelt és nem veszélytelen de ártó

szándék örvényeiben sem forog hátán azonnal

forradó sebek közöttük összevissza csónakok

többnyire deszkatákolmány koporsószerű

az ember mélyre meríti a tollat szitkozódva

kerülget uszadékot feneklett lélekvesztőket

odébb egy sajkából megállás nélkül merni kell

a betörő vizet lapátolásra nem marad erő

más folyvást küszködik és észre sem veszi

az áramlat már mandzsettáig elette az evezőt

a sodrással szemben forradalmárok szilárd

szabadság-halmazállapot emelt csapásszám

tékozolt idő a kápráztató ragyogást el lehet

kerülni alkonytájt de a reggel is vakít egyként

visz lázadót és beletörődőt az ár hasznosabb

volna irányt tartani rejtőző sziklaélek ellen

a többi felesleges üres mihaszna ábránd

mintha égbevert hegyekről prédikálnak

hosszú és száraz gyalogutakról porról csak

homályos fantáziák nem tudni van-e valami

a peremvidéki erdőn a mocsárvilágon kívül

mondják léteznek nyugodtabb szebb vizek

nyaktörő zúgók és zátonypadok nélkül a nagy

vízesésen túl onnan még nem jött vissza senki

itt éjjelente sűrű árnyak csorognak a fákról

olyankor szólítják magzataikat az anyák

elesett egyetlen katonafiukat a hősi halálból

ringatják lányaik erőszakkal meggyötört testét

apák őrködnek állig fegyverben és gyászban

néma rettegést üzennek a születendőknek

nem volt más amivel találkozhattak volna

a víz szétmossa bennük az álmot hajnalra

eloldja kikötött ladikjaikat áramlik örökké

szenvtelen minden egyéb csak tehetetlen

hordalék a haladás illúziója szétterül mint a

pára felpuffad tőle a bőr kitágulnak a pórusok

a tenyér kérges a lélek keményebb simább

mint az evező nyele reménytelen ez és mégis