folyamatos jelen háttal a fénynek

örökké szemben a visszaverődéssel

a köztes terek kiaknázható lehetőségei

kávé vajjal és borssal asztal az utcán

élét veszi a zavaros tavasznak

ami ma van az a mában is marad

nyit zár nyit zár nyit kérdés mikor

lett marokkő a tenyérangyalokból

feltör felesz önvédelemre felesleges

a cinizmus grammokon múlik válaszul

lemegy a nap a szőnyeg alatti dolgok

helyet szorítanak az új jövevénynek

esztétikai alapvetés nekem te jelzők

vagy vizuális érzékelés nélkül is akár

ellenfényben alkonyatkor az álló idő

kellős közepén ellényegtelenedett

mondatok gyűrűjével különleges

halojelenség arcod körül

katarzis nélküli drámává tekeredik

az este mint felriadt kígyó prédára les

hónapok óta nem evett most agresszívan

pásztázza a levegőben lebegő szagokat

kicsivel később felőle bátran jöhet az

évszázad legnagyobb felhőszakadása

akár mocsárból mangrove erdő nőnek

gyökerek élő és holt anyagokból nézem

az elveszettek megülő tekintetével túl

nagy a nyüzsgés a tömeg és a hangzavar

viperaidő ki tudja holnap megint milyen

savak és hiányszavak marnak