vinnék kenyeret vizet és a nyugalom

hosszan elnyúló völgyét

de lelappadt üres zsákkal érkezem

vagy tán zsákom se lesz

kérdőre vonhatsz elhamarkodásért

már elindultam hozzád

most kincstelen és mégis gazdagon

kiraklak az éj köveivel

egyetlen felszakadt lélegzetben egy

aranysárga reggelben

megtalállak hisz sodrás vagy máris

a halál örvényéből kifelé

kezdet és végpont nélküli kötés te

meg én örök egyként

magunkra magasodva megrogyott

sötét partok fölött

ég felhasít nap összefon

vajmécsest gyújtok a felébredésért

az eljövendő buddhákért

és anyádért aki a szerelmet szülte