mindig is tudtad a színek változását sárgából

vörösbe vörösből kékbe vakon eltaláltál volna

rejtett zugokból félreeső szerelmekbe botlás

és sérülés nélkül tudtad hogy kívül ideig-óráig

lehet megmaradni de a nem vállalt kockázat

nagyobb veszteség tudtad hogy a borotva éles

a vér folyik elcsorog vele a tartalék idő mégis

mit vártál hogy nem kell megtanulnod a tagadás

szavait majd megbirkózol a kimondatlanság

görcseivel ha már olyan erős és nagylelkű

leszel mint senki hogy megérd a feloldozást

szent szobrot farigcsálsz megkövült hiányból

de csak szilánkok ezrei pattognak kezeid alól

torkodon akadt mondatoktól krákogsz ráfogod

a cigarettára hazudsz egyetlen fontos dolgod

kitámasztani a kanyarokban minden egyébtől

elfog az undor megindulhatna a rothadás de

ha nem hallják se káromkodsz mikor a köröm

beleváj a húsba közvetlenül a szívvonal alatt

estére összegömbölyödve is hátfájást okoz a

nyakadban lógó zárva tábla megriaszt milyen

egy és egyetlen hited lett mindennek ellenére