határozott mozdulattal ahogy asztal

széléről poharat talpba fúródott

tüskét fájdalommentes hirtelenséggel

részvét és visszakozás nélkül téged is

aztán értelmetlenebb dolgok téglafalra

festett papírsárkány forró mosogatóvíz

végtelen számú sopánkodás hosszú utak

a lehetetlen megzenésített kerettörténete

visszazökkenni tilos kötelező haladási

irány fehér bottal a jelek labirintusában

érkezési és indulási idők keveredése

ismeretlen célállomások kibetűzhetetlen

nevei a hangszóró két hete ugyanazt

digitalizált szirénének képtelenség

azonosulni a gerlék terepszínével erősödik

a némaság és a rejtőzködés iránti vonzalom

honnan jönnek elő a túléléshez szükséges

évszakok felfelé gördítendő kövek ne legyen

nyugta a napnak még éjjelre se úgy pőrén

a küzdés maga nem jó nem jó pedig

egész délután éltem