ébredek kelek iszom a kávét

visszahámozom a héjakat

meztelenségem és a szemeitek

ellen nem alku tárgya mint egy

gép megyek s megy bennem

tizenkétezer verstojás egyet

feltörök az útra elvagyok fejben

jó volna egyensúlyt találni nem

csak a mozgó jármű lépcsőjén

de hirtelen támadó sürgetésben

bármely irányból lecsapni kész

összezavarodásban fásultságig

ismétlődő napok állóképeiben is

egyensúlyt azzal a lénnyel aki

hosszúra nyúlt kettős árnyékkal

a reggel elképedésében lépked

egyetlen recept a sikerre néhány

helyesen mozgásba hozott döntés

de ki ítél helyesnek helytelennek

miféle kiáltványok címsoraiban

szedik annál is nagyobb betűkkel

a fellebbezhetetlen igazat mint

az anyakönyvi kivonat vonatkozó

része a hivatalos létezésről kiválni

elvegyülni majd végleg elhagyni

a nyájat üresre törölni a tartozik

követel rubrikát még megszámolom

hazafelé az aprót kávénak lenni kell

holnapig szót se sorok idegen tollakból

hámozás sötétség vízszint forgoló…