hideg van itt az űrben

elképzelhetetlenül hideg

és csönd

széttárt karokkal dőlök egy

örökbefogadott szimfóniára

nem fontos mi körül kering

úgy szakadnak ki sejtjeim

egyenként harag és megbánás

nélkül mintha sose kellettek

volna szétfoszlanak

amilyen lassan csak lehet

időn kívül más nem is maradt

rengeteg idő van

várok

az iránytalanságban új erős

fogalmak születnek a régiek

mögöttem más törvények

másik relativitás az egyetlen hűség

őssejtjét hordozom amíg vagyok

mert múlhatatlan tűnik el

az egyszeri és ismételhetetlen

nem kívánok ismerős dolgokhoz térni

pedig lehetne fönt és újra lenne lent

de itt a helyem az illúziók közötti térben

végül vagy kezdetben mit se számít

http://www.youtube.com/watch?v=_zxrJ9_thNc