talán egy újabb tájleírás

de itt nincs táj csak szürke házak vannak

ablakokkal rengeteg ablak személytelen

csúfosan hámló festékrétegek némelyik

majdnem ötven nincs bizalom a falakban

nem mindegy melyik ötven év rakta

hogy tégla-e a tégla az se biztos pedig

vannak százéves házak régebbiek öreg

lyukakkal repedéssel valahogy mégis

megbízhatóbb a patinának hinni lehet

nem készül újabb tájleírás

talán egy újabb reggel

határozottan volt valami fényesebbre

törekvés ma is de a szomszéd túl korán

kalapált dühöt az ébredésbe lüktetést az

agyba azóta jócskán meghűlt a kávé ám

kisütött a nap egyensúly lenne ha nem

számítana a kinti hideg nem olvad nem

melegszik ugyanaz a jégpáncél ami tegnap

ijeszt és szorít idebent azért feltétlenül

vasárnap van nem kell indulni sehová

nem készül újabb reggel

talán egy újabb vers

arról mennyire pocsék vagy mennyire jó

szabadság térben és szabadság időben ha

megszűnik a ragaszkodás apróságokhoz

mint a tér és az idő újszerű definíciók a

létezéshez előző este leomlott illúziók

már nem kell társasutazás a potalába

maradjon ahol eddig is volt fejben vagy

méregdrága albumok lapjaira nyomva

ami tönkrement egyáltalán volt-e valaha

nem készül újabb vers