vibráló reggelek telivér lovai hogy

átszáguldjanak a tél évszázadain

várnak kivilágított vonatablakok

két halálra gyötört állomás között

ócska őrháznál silbakol a bakter

lefekvés előtt még elfütyörészi

az aznapi haláldalt de nem veszi

komolyan várnak városok fényes

terei és kisasszonykényes palotái

azokkal a pici kávézókkal ahol még

meghajol a pincér kristálypohárban

hoz vizet és megigazítja a széket

úgy várnak rád mintha hajad szálán

létezésük függne vagy annál is több

valami utópisztikus remekmű arany

keretben a jövő kincseihez vezető

térkép titkos eredetijével kód vagy

és kulcs és jogos tulajdonos várnak

messzire hajított planéták kócos

üstökösök távoli galaxisokban ahogy

tágultában rád vár a világegyetem

várnak lelkesen kíváncsian ostobán

de legjobban mégis én várlak én

akihez nem érkezhetsz meg soha