halovány lettél mostanában

keresztülnyúlhatnék rajtad

de tisztelem áttetsző létezésed

a nem fontos napok hanyagságát

kétség gyötör vajon most látok

tisztán vagy ez már az a változás

ami lassanként végleg kirekeszt

bár hol is akarnék megmaradni

összemarék szín monet taváról

szökött lágyfehér és a vízililiom

zöldje ennyi látszik a szomorú

fényben ami a kiállítóteremben

maradt folyvást hullámzik a padló

két promenád között vakkeretben

komor lenőtt hajú festetlen özvegy

dátum katalógusszám magántulajdon