elindulok a lobogó hajúakért

a felemás szeműekért belvárosi

kávézók kirakatában üldögélőkért

szakállas rendszergazdákért és

műkörmös lányokért az áruházak

vetőmagosztályán ténfergőkért

a járdát takarító közmunkásokért

kórházi ágyon végleg elveszőkért

professzorokért a neves egyetemről

írástudókért kezükben cintányérral

a bármely irányba alkalmazkodókért

az örök elégedetlenekért ugyanúgy

egyszerű bölcsekért akiknek mindegy

aztán behúzom őket ebbe a nyomorú

télbe hol padlizsán esték tetőzik

a hét minden egyes napját kivétel

és különösebb ok nélkül hosszasan

mert ráérünk mert nincs egyéb dolog

mert ezek igazán elmerengető idők

ismerjék egymást legyen választásuk