a kő megállítja a napfényt

a napfény felszippantja a vizet

a víz örökre elnyeli a követ

akár ha ijedtében tette volna

megdermesztette part felé

igyekvő hullámait a tó

futtában fagyott meg a tajték

talán ezen az éjszakán hagyta

el a kényszerhorgonyzott sziget

úszó felhőnek képzeli magát s az is

mit értünk hozzá esetleg a költők

beton gyűrű hiába a szabadság ellen

béklyót szerkeszteni azt tudunk

és ámuldozni mikor felborul a rend

a víz többé nem engedi magába a követ

a kövek áttetszővé válnak a felszínen

a napfény képtelen felolvasztani

az elhidegült anyag makacs jegét

mindig van erősebb és akad egy gyengébb

maga egyszerre papír víz kő jég és az olló

bizonyos nexusban fegyver egyébként

békésen egyszerű mégis határtalan

tudván vagy tudta nélkül azért fohászkodik

el ne jöjjön a nap amikor partra sodródnak

szerelme hűtlenségének bizonyítékai