milyen könnyen hűlnek ki a burkok

és egyszerűen lesz metsző hideg

a világ mindig attól pattan el hogy

odafönn a mennybolt megreped

olyankor indul el papírkabátban

nevei mögött az egy - a semmi

az idő véghetetlen árkai között

annyit tud csak hogy menni menni

s beszélni kinek-kinek arról mit

riadalmában hallani akar s ahogy

rendeltetett erőssé tenni sziklaívvé

akár csak megtámasztani valahogy

mielőtt összehull és szétborul

vagy átadja magát a rögnek

kisbolygók zuhognak szemébe

mögötte részegek durván röhögnek

nem számít mondja nem ez számít

oda se figyelve fel se nézve

megy abban a gyűrt papírkabátban

megy konokul ki tudja hány ezer éve