egy darab homlok mögötti csendet

körömpiszoknyi türelmetlenséget

lökjön világra mihamarabb az éjszaka

szólíts nevemen hálából elfordulok

tőled elszenesedett feketémmel be ne

szennyezzem végtelen tisztaságú

szándékaidat ne gyere ide nem tudlak

illőn vendégül látni csorba bögréim és

törött tányérjaim vannak észrevennéd

egész biztosan észrevennéd a szégyent

szégyellem aki lettem belülről hajléktalan

az egyik él a másik működik osszuk fel

igazságosan a többit is legyél szép én

majd hajnalban indulok ne keveredjen

sötét a világossággal vidd a ragyogást

megelégszem a tompított fényszórók

hatósugarával tiéd a tökéletesség csak

próbáltam jobb lenni nem hiába de mégis

veled mentek a kidolgozottabb távlatok

maradtak a kérdéses részek téged választott

az öröm szabadsága nem tehetsz róla hogy

nem tudom értékelni a szabadság örömét

az én saram ami rólad lepereg de azért is

légy áldott beérem azzal ami lenni akarsz