hiszem hogy görgetem a délutánt

pedig egyedül is így menne neki

mi lenne ha most magára hagynám

ártatlan játékaival és egyszerűen

szerezhető erények után néznék

mélység a mélységhez magasság

magassághoz erősen szortírozott

vidék ez ma nem vagyok vevő az

ellentétek dialektikájára legyen

bár szent azért mégiscsak háború

helyette önfeledt cél nélküli zörgés

egy elfeledett tűzhányó kavicsaival

litogames paleodrazsé-desszert és

kőleves nem kell bele sok értelem

senkinek nem tartozunk semmivel 

nevezzük hóbortnak vagy a nyugalom

speciális kifejezőeszközének könnyen

lehet palira vesszük a világot együtt

én meg én mégis van valami egészen

halvány keserű árnyalat a levegőben