fél három mintha bele se fogtunk volna még az éjszakába

fájdalom kígyózik fel a gerincen kitölti a bordák közét

és mindazokat a helyeket ahová más is fészkelhetett volna

keselyű gondolatok köröznek újabb hirtelen szúrás a hátba

nem ágy nem izom nem ideg egész más tudni és megint

más nevén nevezni az egy valódi okot pozíciót kell váltani

nem egyszerűen csak horizontálisból vertikálisba hanem

halottból élőbe egyből kettőbe bentből kintbe vagy ha nem

megbarátkozni a napi bordaközi rettenettel nem alternatíva

beszűkült lomha időben összesűrűsödik a kétség melyik az

igazi a végletek közül mindet ganajtúró módjára görgetem

küszködés már ez nem szabadság egyre nehezebben mozdul

egyre gyakrabban szorít alulra az enyém és gyűlölöm érte