félig-meddig tűzhalál utáni friss bőr

még érezni az enyhe pörkszagot

nézek rád távoli galaktikára lüktetnek

az agy finom porral bevont tekervényei

a homloklebenyben ahol élsz

de nagyon tud hallgatni és megtanult

létezni a fecergés nélkül bár értelme

nulla konok ébrenlét gyötri az estét

túl sok a koffein hogy szimplán

belesimuljon a sötétségbe

sietősen összetákolt tétova mantrák

érkeznek azonosítatlan irányokból

nehezen találom köztük a magamét

próbálgatástól cserepesedik a száj

égetik szikes szavak

ki kell egyezni a posztapokaliptikus

világgal ezzel a meddő övezettel itt

ahonnan sorra elköltöznek az álmok

s a szerelem elhagyott forrásvidékét

lassan fölveri a gaz

kigöngyölöm az időt hogy levagdaljam

az indokolatlanul hosszú szálakat mielőtt

megbotlanék bennük vagy a feltornyosuló

szempillákban mert még mindig az elejtett

csillagaidat kerülgetem