jönnek a havas tetők a verebek és a kutyák

nem érem meg a reggel végét az ágyban

hiába minden csúsztatás úszik a világ

van ami elképzelhetetlen mint a fű vagy

a fák vagy a lepréselt virág eredetije

a kölcsönbe hozott regényedben olvas

engem de nem ért nem az ő története

valami homályos sejtés bugyog az égre

ködnek nézné az ember de mégse megint

elhűlt a kávé és innentől tíz perc az első

kulcslyukig kell egy kis rúzs össze ne

tévesszen a betadinsárga derengéssel

de ki is megint csak jegyellenőr van

mikor magamra húzom az egyes villamost

lehetne talán amolyan alternatív káosz

esetleg nem jutnánk ki a körforgalomból

hosszú keringési idővel állna új pályára

felsővezeték nélkül is csak csodálnátok

ahogy a sztratoszférába emelkedik

a következő megállónál dolgom van onnan

gyalog megyek a marsra majd nem jövök