a felforrósodott vízüveg tavaknál

elválasztódnak

a szárazföldiek és a partra vetettek

úgy kezdünk széthasadni

szitakötő-szerda-parcella darabokra

idom- majd atomtalan részekre

mint óriás reaktorban a tehetetlen anyag

a szimmetria ahogy a tökéletesség

archaikus és mongoloid vonásokra oszlik

kategorikus igenek és nemek

fröccsennek szét az űrben nyomukban

milliárdnyi megzavart bolygópálya

eltérített rádiójelek

létezett pedig a komfortzóna

kölcsönösen egyértelmű megfeleltetései

fogalmaknak és jelenségeknek

s a döntések keltette hatalomérzet

amivel uralhatónak tűnhetett a nagy egész

ki törődött vele hogy nem ismer korlátokat

hiába karóval csontkalapáccsal

kijelölt határok a talajvesztett imbolygásban

nem tudni hol az idő helye

hol a dobozok meg a címkék

az ismerős preferenciák

a józanabbja végül visszavonul

nem kísérletezik újabb halmazokkal

se metszetek átmentésével

ismeretlen értelmezési tartományok

titokzatos elemei közé