Önvédelmi vakság
2012.08.13. 14:58
nem tagadhatom meg szemeimet
redőzött délutánok függönyeinél
létformák szakadatlan árama és
szigorú regulák között ha egyszer
nyitva maradtak nagy vihar idején
káprázva a sűrű villámlástól
menekülés közben gyorsan átvágni
látóidegek rostjait elzárni a csapokat
szilánkokra törni a pálcikák buzgó
tenni akarását úgy nézni fölfelé
hogy kiégett retina legyen az ára
vagy hollóvájta áldott örök sötét
a változás bizarr performansza
elfeslik a türelem vákuumrózsája
csonttövis szorul a homokórába
szembogarak őrült nászrepülése
csarnokvízi regatta a padló alatti
rejtekhelyen laminált ölelkezések
közeleg a fecsegés napja lakatlan
térhálóban vergődő egykor igazi
ma szárnyatlan kísértés ostroma
látótávol kivédhetetlen reflexiók
szükségszerű önvédelmi vakság
de nem tagadom meg szemeimet
|