csak nem sikerül lecsapolni az idő mocsarát

a viszonylag száraz lábbal átkelés tartható de

itt-ott be kell mocskolnia kezét vagy kockára

tenni a bőrét annak is aki a fehér kathát viszi

nem védheti meg magát sem a felülírhatatlan

tökélyt a tisztázatlan kérdések örök áradásától

biztos hogy semmi módon nem lehet nagyobb

léptekkel haladni és elkerülni csomópontokat

kínos helyzetek özönét és a félelem lidérceit

bárhogy is kapálózik az ember csak süllyed

amint a mérgek és gázok lebontják a burkot

előtűnik a lélek leplezhetetlen önesszenciája

legyen bármilyen ami lehullott az már lent

is marad végleg a lényeg elválik tőle ahogy

észak és dél vad vizei tarajos gerincek mentén

előbb döntés aztán bátorság kell majd lefelé

még akkor is ha kezdetleges szellemi rafting

nem magashegyi ödéma lesz az utazás vége