sose lesz olyan tökéletes mint

fibonacci sora egy csigaházon

de ha érintője a világ körének

sétál az ég peremén már elég

óvatosan egyensúlyozva túl a

legelső megingáson a mérleg

karjai kitárva viharok nélküli

tiszta és szándéktalan áradás

csak úgy magától semmi baj

ha még nem ha most csupán

túlhúzott vonal és egyenetlen

felület rendeződnek majd az

eltérések kósza véletlenek a

nagy világkorszakok mentén

és beköszönt a teremtés ideje

újra ragyogó lesz talán könnyű

vagy szép de nem mondhat le

izzó gyötrelmeiről a békesség

javára az ígéret földjét keresve

egyetlen létre sem akit valaha

kristállyá metszett a szerelem