ha volnék aki nem MOST valóságos lenne

minden ujjbeggyel húzott meridián felettük

a tökéletesség koanjai suttogásból hegyekről

lezúduló vízből ázsia valamennyi szélparipáján

egyforma jelek imamalmokba rejtett üzenetek

forgatnának az univerzumba vissza és európából

el ne kelljen sajnálni a kékszakállút és bajlódni

a zeneirodalom legzűrösebb szerelmeivel judit

megfejthetetlen pedig ebben a kultúrkörben

végül is elfogadott de melyik az a norma ami

egyként kap létjogosultságot greenwich-en

uralon új-zélandon okoskodáson túl és innen

igazán az biztos ami visszafelé egyre távolabb

vagy tudható hogy életre-halálra de milyen hit

amibe beleőrül az ember mire összerakosgatja

mint a tangramot ugyanazok a kövek látszatra

nincs sok lehetőség valahogy mégis mindig

más alakzatok talán megérti egyszer talán nem

gondolkodik csak igazít egyet a következőn