fájnak az izmok tartalék nyomás sajog bennük

napi görcs kialvatlan mondatok és történeti hűség

mint púp a hátra gondosan felhalmozott nemakarás

szembeszegülés és monoton egzisztenciális kényszer

az olló nyílik itt-ott bicska is elvégre kora nyár egyre nő

a frusztráltabb oldal rossz esetben újabb demineket diktál

örök szemelvények a nyugalom évszázadaiból

hajnalban a vénusz súrolta a napot most vakítóbb

ennyit a látszólagosságról és a látszat jelentőségéről

hatalmas autóban fiatal férfi és nő szótlanul bámulnak

maguk elé pedig a reggeli csöndre nincsen más mentség

csak az üres anyósülés hé ti ott ébredjetek egymásra most

vagy hagyjátok el a házat egymásostól mielőtt

felszaporodnak a bánni valók a vasalatlan ingek

kimondatlan sérelmek a kimondott unalom mellett

bár nincs idő letekerni az ablakot van valami halvány

köze ennek a beyondhoz egész távoli asszociáció kinek

az élete nyilván a parkokat is locsolja valaki telezöld lett

elég a döcögésből el kellene dönteni még ma

hogy melyik irányba és hogyan tovább tévesztés

nincs csak összezavarnánk a rendet esetleg az egész

szabadulási kényszert hagyjuk mindenki tanul a bőrén

tátongó folytonossági hiányokból ha akar ha nem gyógyul

anélkül is kell hely az újabb felmaródásoknak csak csináld