eltelik még pár ezer reggel az árbockosárban

némileg esemény- és érdemtelenül ugyanúgy

ahogy az éjszakák meg az egymástól el sem

különített napszakok csak történik a tenger

a legtávolabbi kajütablak innen nem is látszik

nem mintha bármi szokatlan előfordulhatna

de ki tudja mennyi egy eldobott cigarettacsikk

hiányzó naplóbejegyzés vagy obszcén kifejezés

kockázata milyen logikája van a híd és a kosár

közötti szüntelen rohangálásnak és egyáltalán

a pozíció korrekt és konkrét valahol az irány

hozzávetőleges a kormánylapát nem mozdul

évek óta ennyiből nyilván le lehetne vonulni

az alsó fedélközbe többé nem bajlódni beesési

szögekkel és romos világítótornyok helyzetével

lesz ami lesz rózsaszín viharkabátban vagy

elképesztő nyugalomban ha valaki észreveszi

az unalomból lődözött jelzőrakétákat jó de ha

nem marad veszély esetére az is elvégre kinek

mi köze ehhez a hajóhoz ami csak úgy magának

rossz napokon evezősök képe kísérti jobbakon

az atacama-sivatag de többnyire csak a kosárban

kerekíti véget nem érő történeteit a láthatár széléről

meg az elveszett vizek matrózáról a vörösfenyő

itt-ott köves már de akkor is mi van ha túléli az árboc