Maga magának
2012.05.08. 10:37
vinnéd tenyéren akár
mutatva az utat mit sose járt
fönt a megmásíthatatlan kéket
a kettő között magyaráznál
elmúlásról meg az örökkévalóság
igazságairól mert megérné látni
egy évszakváltás tökéletességét
lassan porladó mészkőhegyeket
csírát a magban szelet a vetésben
lehetne összetört madárkalitka
pad alatt kucorgó kóbor állat
vagy elenyésző zajból bontakozó
csönd hol otthonosan mozogsz akár
a nepáli serpa oxigénpalack nélkül
és újra a vonzás alaptörvényei
axiómák a rendről bach bonyolult
matematikai képletei fehér-feketében
mahler színei és kassák megunhatatlan
világrendszere versek a tóban a parton
és az énekmondók tűzszemeiben
éghetne ház vagy gyertya a házban
oldalad szúrna zihálnál az igyekezettől
vihetnéd mégis hiába mert
a halat vissza kell engedni a vízbe
|