hirtelen lett csönd

abbamaradtak a párbeszédek

és mintha szégyellné (magát)

a cenzor fülét hegyezve ül

semmi

zsibog a bőr eszi ezt a korán jött nyarat

jóllakik a nappal

nem éhes nem borzong nem lamentál

a szív csak a vérrel törődik és az áramokkal

visszhangzanak a barlangos testek

még nem tágul a tüdő

szaporán s aprókat adagol

nehogy mégis csak visszavonulót

fújjanak a szelek s felkészületlenül

érje a cserbenhagyásos fulladás

örülni a nyugalomnak délen

északot épp tudomásul venni vagy még tovább

ahogy elmozdulnak a különálló részek

mégis valahogy életben maradni

a becsapódás utáni évezredben

nem lehetetlen ez a zajtalan

különleges módja a csitulásnak

csak szokatlan annyi hektikus nap után

a nincs üressége átlényegül és talán

marad ha a mozdulatlanság szűnik

beyondon túli univerzális mantra szól

fáradhatatlan zenék közé ékelt nevek

keringnek mostantól minden égen

s a fenti szárazulatokon mare tranquillitatis

szuperhold után tizennégy óra huszonöt