esteledik mostanában túl könnyen

adják az időt tékozolni is van elég

vajon marad-e megbánásra vagy

könnyed legyintésre vállrándításnyi

mozdulat megbillenti az univerzum

rendjét de lesz-e a vállakban erő

lemondáshoz végső tanulsághoz

és mennyire lényeges a mind egy

újra az űr mostanra ott is ahol eddig

kertek voltak és a tökéletes reggel

nem evilági zöldben és nehezen hihető

bizonyosságban vagy csak különös

terve volt aznapra a mindenségnek

kegyet gyakorolt ahogy megnyitotta

a teljesség kapuit láthatóvá válhatott

csodálkozó szemeink előtt az éden

nincsen több víz és nincs a víznek

íze ciánkeserű szavakkal öblöget

cseppmentesen szárad szitakötőstől

a bőr gyógyfüvekbe rejtett érgyilkos

levek csorognak néha ez a mindegy

mint az örökös szomjúság meg lehet

szokni csak a feleződés idegen kívül

és belül szédítően üres koromfekete