ne beszélj vénusz tüzéről sajtholdnak csak

jupiternek én se mondom hogy lásd még

az égre is kiíródik az együttállás a közös

többszörösök alapján a hold épp elfogy

közülük de ez mit se számít a bolygók

egyetemes történetében ideiglenes

holdak jönnek-mennek a nyugalom

tengerével hátukon rendíthetetlen

ritkán ugyan de hálásak a fényért

aztán elenyésznek hisz a jelenlét

másodlagos a létezés fontosabb

momentumaival szemben míg

kiadatlan történetekkel bélelt

kráterek alján mindvégig és

vissza-visszatérőn sötétség

hadakozik a világossággal

a bolygók igazi rejtélyes

köreiket futják tekintet

nélkül az alacsonyabb

rendű és rangú botor

hangulatváltásaira a

kiszámíthatatlan és

nevetséges harcra

az önbizalommal

ez az egyediség

hold volt hold

nem volt lesz

még talán az

új ciklusban

egyenes út

de mégis

a léthez

naphoz

dőlve

azért

csak

jobb

egy

ív