ki ismerheti a gödörlakók titkát ebben az állandóan

fölfelé törekvő világban lapos plasztikistenek között

van aki többet és nagyobbat álmodik a másik csupán

aludni szeretne ugyanannyit mielőtt végleg belehull

a monotóniába örökké éhes zsebbel és nem gyógyuló

sebekkel szívén ezért a pótalkatrész nélkül elromlott

birodalomért aggódva és bizonyos mértékig felelősen

egyébiránt tehetetlenül talán túl közel a talaj vagy csak

szűk a tér nem tudni pontosan mért tűnik vergődésnek

ami egy szőlőkaróról már repüléshez vezet komikus

lehet kívülről nézve az erőlködés de csak fantázia hogy

mit gondolhatnak mások és igazából nem is lényeges

a próbálkozás csak elkeseredett kísérlet a változtatásra

néha bejön legtöbbször marad a régiben de ismerjük a

történetet a reményhalról meg az önirónia varázserejét

csak az esték olyan irgalmatlanok a gödör alján mintha

minden valamire való lehetőség új-zélandon kötött volna

ki de még a totális lehetetlent se kell túl komolyan venni

mindössze a szorongással kéne leparolázni egyszer s

mindenkorra a mi lesszel és a hogyanokkal a rendre

újjáéledő kétségekkel a jövőt illetően onnantól végre

fellélegezhetne belül a teremtés ha korgó gyomorral

vagy kínzó szomjúsággal akkor is végül isten bizony

kiókumlálná hogyan lehetne megváltani a világot újra