túl egyforma egyszersmind túl különböző

már majdnem hitelesen bújható és mégis

elillan a kezdetek parányi résein amiket

elfelejtett leviaszolni az örökös kapkodás

magyarázat nélkül szökik annyiban marad

hetekre érthetetlen okból és aztán végleg

helyükre kerülnek a dolgok valójában nem

tehet az időzítők megzavarodásáról sem a

hátborzongató elképedésről túl sok egyezés

már-már félelmetes maradni többször annyi

energiába kerül mint amit az erős menekülési

kényszer felemészt egyértelmű ez és mégis

kellene valami összefüggés áthidaló elem

a találgatások és a valóság között tisztán a

lelki nyugalom kedvéért ha már az üdvről

lekéstünk úgyis hiperterekben ugrálva nem

talál senki senkire tömegiszonnyal küzdve

is gyűlöletes a négy fal nincsenek tovább

önkéntelen beyondozások a legszigorúbb

fegyelmezettség a csapongó elme képei

ellen alvás közben is dolgozik a cenzor

ami tabu az megsérthetetlen nem csupán

szavak eljövendő élettörténetek akadnak

fenn a rostán ami még átjut puszta homok