könyörtelen tenger és medúzaálmok el tova

sósivatag az arc rajzos mint nyitott tenyérben

kétes jóslatok helye nyughatna már mert azúr

tálcán érkeznek borítéknapok tiszta lapokkal

és kiszámítható óránként tizenöt fokos lassú

vánszorgás a sietség vége úgyis nem kellenek

egy kocka képei a rendről gömbistenhite és

nyilvánvaló tévedései de azért még mindig

nem adta meg magát a kijelölt kötélnek ami

a labirintusba visszavezet néha mosolyog ha

egy érintkezési ponton felhorzsolódik a sarka

újabb mondolitokkal ébred autonóm mezőkre

gördül és gondosan felülre rendezi a hatost