a szemhéjam mögötti térben narancs galaxis

kering spirálkarja bármely irányban ölelés

lótuszt virágzik naprendszereiben a vonzás

lassan örvénylő óarany felhőt simít feledésül

és minden tétovázást csillagködökkel borít

névtelen száguldásukból befogott mantrák

holdaznak körbe míg felfénylik a lényeg

összetartozás érvényes együttlétezés nélkül

de átragyog finom érintéseken az egység

és önzetlen ajándékai időtlen időknek túl

azon a különös anyagi világon amiben

eltévedt szerelmek kóborolnak éjjel de

találni olyat akinek az árnyéka is fény

könnyed és tünékeny mint a fátyol mégis

erősek benne az imák mert ő maga a hit

világokon átívelő konok bizonyosság

egy tökéletes mantra egyetlen zenit-pillanata

a halhatatlanság és a hűség méltó tiszteletére

a szemhéjam mögötti térben narancs galaxis

kering csillagképei örökké írják neveinket

http://www.youtube.com/watch?v=O8QxT7xOyXc&feature=list_related&playnext=1&list=AVGxdCwVVULXdA-M5l8hTwiB6jSqemNv_G