a bőr felső rétegét karistolja borzongáshatárig

és visszaúton feltérképezi az említésre méltó

helyeket kifürkészhetetlen messzeségben

vagy szoros illesztések mentén ahogy halad

reggelre leesett a hó most is hullik meg olvad

egyszerre talán nem döntötte el mi is legyen

az utolsó előtti napon a létjogosultsággal

milyen mély lehet egy alig két centis tócsa

belefér minden magasával az acélszürke ég

és a felhőbe szúró fák koronástól fészkestől

királylányostól ők az elvarázsoltak akiknek

lábnyomában összegyűlik a hólé mögöttük

madarak szomjúsága enyhül akár a zord idő

már nem néz összevont szemöldökkel és nem

közelít ökölbe szorított kézzel fenyegetőn

alázatra kényszerítve királyt és koldust ezen

az égövön ahol egyébként természetes hogy

hideg de az olvadásnak mindig örülni kell

pattog a tűz és forróság kígyózik a csőben

de előbb saját véreddel töltöd fel a rendszert

burkolat alatt folyik a szíved és a kiszáradt fáké

édes egy fiad szakad a hó áldott anyád lélegzete

sürgeti egyre a napokban indulni készülő telet