ahogy a szerda visszahull a földre

a hétfő elveszti gyűlöletessége terhét

a nézőpont a szaturnusz gyűrűjén hasal

törmelék fizikai idő agyonélt elméleti sík

éjszakánként hőkiegyenlítő forgás

elvileg nem munkálnak ambivalens erők

egyensúlyba kerül és nullára áll a rendszer

boldogságkeresés és szemfényvesztés

szórványörömök kozmikus sebességgel

roppant nyomás a kvarcüveg szemek

mögött szinte szétrobbanó sós víz

a monitorra csorogó tehetetlenség

elkeni a visszatérési zóna minden adatát

figyelmen kívül hagyott jelzések

villognak halálos szivárgásról sérült

szigetelésről míg nem csökken a nyomás

megváltást hozhatnak a mérges gázok

ebben az elsüllyeszthetetlen kabinban

hányszor hatvan még az univerzum széle

vagy az ahol szétesik a kép a kötés a hajó

de legalább kérdések nélkül magába húz

egy gyorsabban haladó távoli kvazár