a beszéd hártyajég a hallgatás maga az út

és a fasor ahol napokig csend van vajon

meddig bírják örökös nyárra kalibrált esti

hallgatások a kényszerű némaság telét

jégkéreg és konyhapulton száradó kenyér

hontalan hattyúk a lángossütőnél zárva

tábla minden elképzelhető helyen a kés

alá kerülők nyakán majd nagylábujjain

néha nem az a kérdés lesz-e újjászületés

vagy napokig újramelegített húsleves

hanem hogy mennyi hőenergia kell egy

vers világra érleléséhez tizenhat fokban

nem szégyen három pulóver síoverallal

a hattyúknak ennyi sincs csupán a toll

meg a ridegtörésig elfagyott gyűrű nem

bajlódnak hűség körüli elmélkedéssel

hiszen szemük sarkából a másikat míg

léket keresnek vagy gazdagabb kukát

túlélés minden vonatkozásban síléccel

fűteni is lehet ha minden kötél szakad

csak az overallt ne és a tollakat mert

írni az eljegesedett kérgekre is muszáj