nincs szem se fül se orr se nyelv se test

nincs elme hang alak se szag se íz

szív szútra

megjelöl újra és újra felsüti a bélyeget

nehogy elvétsük egymást kiválasztottak

ha eljön az idő

hisz minden világon kívül esik az a

meg nem nevezett felület ami van

tagadhatatlan

az egyedi jegyekből semmi se marad

ismerős bizonytalan a sokadik érzék

nincs kapaszkodó

úgy kell felismerni bármilyen alakban

hogy ne maradjon szemernyi kétség

a tévedés újra öl

tapogatózni idegen sötét szobában

körbe-körbe félvakon egészen süketen

rettenet a nem-tudás

a képzelet hiába játszik és a hit szilárd

bizonyságot követel az elme de mást

nagyon nem tehet

mint hátradől és bízik remél hisz akar

hátha sikerül átmenteni a lényeget

és imádkozik

mantrák a teljes tökéletességért

a tökéletes teljesség imamalmai

őrölnek s jelölnek egyre

nincs szem se fül se orr se nyelv se test

nincs elme hang alak se szag se íz

szív szútra