bódultan ébred keserűmandula ízű a kávé
most hat óra tíz fél lesz és fél marad
meg lehet szokni se végleges első se örök utolsó
homorú tükrök zárlatos kapcsok
az ember sose tanul igazán
meghalni se tud a lélek visszatér a húsba

nem ma ma menni kell elfecsérelt közönséges
reggel negyedik már a héten miközben
blues és soul mondja csak mondja
ami kívül van azt nem érdeklik a preferenciák
a villamost hogy szeretik-e a sárgát
vagy a zöldségest a vega sakk

enyhe íveléssel landol egy papírpohár
nyomában agyongyűrt párhuzamok
a világ legszebb négyzetcentimétereiről
az se írja meg magát mostantól soha
már kívül van érzéketlenné zsibbad
mint az ajtórésben felejtett kisujj

tényszerűen kezelhető évtizedek jönnek
csupa tapasztalás és napi sarc a kedvező
karmának ára van akár a hitnek de egyszer
félresöpör mindent az az elejtett mondat
elmerészkedik az idegen sziklákon túlra
át egészen a csúszós peremen

az újjászületés oka kíváncsiság